Ózd - több mint lakóhely

Már több mint 700 éve létezik a Magyarország északkeleti részén, az északi-középhegységhez tartozó gömöri-hevesi dombság völgyeiben kiépített település - de a mai, önálló falvak összekapcsolódásából kialakult Ózdról alig fél évszázada beszélhetünk.

A várost és környékét messze elkerülték a történelem harcai, a hegyes-dombos vidéken az iparosodást megelőző évszázadokan a mindennapos küzdelmet a dús erdők, a kevés és csekély termőképességű szántóföldek hasznosítása jelentette. A nagy változás a XIX. század közepén történt, amikor feltárták a barnaszéntelepeket, és hasznosításukra megépítették a vasgyárat. A 150 évig tartó kohászkodás mára jórészt történelem, de megmaradt belőle az itt élők műszaki kultúrája, kreatív gondolkodása. Ez mindig is jellemző volt az itteniekre, hiszen a fővárostól való távolság, a kedvezőtlen történelmi sorsfordulók ellenére kellett itt megélniük, új utakat találniuk.

A nehézipari ágazatoknak az 1990-es években megkezdődött tartós visszaesése következtében a város életét és fejlődését meghatározó nehézipai üzemek leálltak, illetve csökkent kapacitással működtek. Mára már olyan kedvező folyamatok indultak be, melyek nyomán új kép alakult ki Ózdról: életképes és a fejlődéshez kapcsolódni tudó településsé vált. Mintegy 40 ezer fős lakosságával Borsod-Abaúj-Zemplén megye második legnépesebb városa. A 28 települést magában foglaló vonzáskörzetével együtt mintegy 80 ezer fő vallja magát az ózdi kistérséghez tartozónak.

Ózd Budapesttől 160 kilométerre, a három észak-magyarországi megyeszékhelytől (Miskolc, Eger, Salgótarján) pedig közel azonos távolságra, mindössze 60 kilométerre fekszik. Közúton és vasúton egyaránt megközelíthető, a fővárossal összekötő útból 100 kilométer autópálya, 60 kilométer főút. Ózd közelében, a várostól 12 kilométerre húzódik Szlovákia határa, de könnyen elérhető a lengyel és ukrán határ is.

Napjainkban sok középvállalkozás működik itt, világcégek települtek be, meghonosodott az elektronikai ipar, fejlődik a lakókörnyezet. Folyik a városközpont szépítése, az egyes városrészek megújítása, az úthálózat korszerűsítése.

A városnak tehát számtalan arca van. Egy dolog azonban állandó: az itt élő emberek elszántsága. Azoké az ózdiaké, akik kitartottak őseik, szüleik öröksége mellett még a legnehezebb időkben is. Számukra ez a város valóban több mint lakóhely.

Centrum „Dómus” az átadás napján, 1982. (Forrás: OMI városi múzeum)	Az ózdi gyár éjszaka, 1970. (Forrás: OMI városi múzeum)	Nagyolvasztók, 1940. (Forrás: OMI városi múzeum)
Béke-telep, Árpád vezér út.1973. (Forrás: OMI városi múzeum)	Béke-telep, 1972. (Építésének kezdete:1950.) (Forrás: OMI városi múzeum)	Béke-telep, 1975. (Forrás: OMI városi múzeum)
A falu térsége, 1972. (Forrás: OMI városi múzeum)	Felszabadulás tér és Ív út, kb.1972. (Forrás: OMI városi múzeum)	Járási Hivatal, 1975.    (Épült 1971-ben) (Forrás: OMI városi múzeum)
Tanácsháza , ma Városi Könyvtár,  1970.      (Tanácsháza épült:1925-26,  a Petőfi Szobrot  avatták: 1949.) (Forrás: OMI városi múzeum)	Vasvár úti építkezés, 1980-as évek. (Forrás: OMI városi múzeum)	Városközpont,  kb. 1973-74.       (Építésének kezdete:1970) (Forrás: OMI városi múzeum)
A Városközpont parkosítva,  kb.1975. (Forrás: OMI városi múzeum)	A gyújtói üzletnegyed, 1935.