A vértanúkra emlékezett Ózd

A huszárok bevonulásával és Himnusszal kezdődött a ma délutáni megemlékezés. Október 6-án a magyar történelem egyik sötét korszakára tekintünk vissza: a tizenhárom vértanú halálára, amellyel végleg bizonyossá vált, hogy az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot leverték. Ők tizenhárman azonban a végsőkig kitartottak az eszmék mellett, és hogy mások ne kövessék elveiket, példát statuáltak velük.

„A legnagyobb bátorság talán nem akkor kell, amikor tudjuk, hogy győzni fogunk, hanem akkor, amikor már tudjuk, hogy veszíteni fogunk – és mégis azt mondjuk: ezt akkor sem adom fel” – mondta Janiczak Dávid, polgármester.

Janiczak Dávid polgármester a nemzeti gyásznapon tartott beszédében kiemelte: az emlékezés a jövőnek szól.

„Amikor ma kimondjuk Haynau és a megtorlás áldozatainak nevét, nem azért tesszük, hogy haragot örökítsünk tovább, hanem azért, hogy értéket örökítsünk tovább: bátorságot, hűséget, tartást és a közösség iránti felelősséget. És talán mindenekelőtt azt a felismerést, hogy az ember értékét nem az mutatja meg igazán, hogy mit tesz akkor, amikor minden könnyű, sokkal inkább az, hogy mit tesz akkor, amikor minden nehéz” – emelte ki Janiczak Dávid, polgármester.

Úgy folytatta: el kell döntetünk, mit adunk tovább a következő nemzedékeknek, hogy milyen várost és országot hagyunk magunk után. Az emlékezés Molnár Tamás, az Ózdi Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tanárának brácsajátékával folytatódott, katonadalokat adott elő.

Mischinger Ferenc római katolikus plébános a vértanúk önfeláldozásáról beszélt: imáik által erőt és reményt kaptak az igazságtalanság és a halál kínjainak elviseléséhez.

„Add Uram, hogy nekünk is legyen erős hitünk Krisztusban, aki a gonoszságot halálával és a halált feltámadásával legyőzte. Legyen áldozatos szeretetünk, hogy a mai világban hozzájuk hasonlóan példásan helyt álljunk, keresztény hitünkre, családtagjainkra erkölcsi megalkuvással és bűnökkel szégyent ne hozzunk. Könyörögjünk, Mindenható, minket végtelenül szerető, történelmünket velünk élő, értünk szenvedő, küzdelmeinket Fiad áldozata által megszentelő Isten, hallgasd meg kérésünket, hogy mi akik ma a vértanú őseinkről, hőseinkről megemlékezünk, s közben hozzád fohászkodunk, igaz hazaszeretetünkben megerősödjünk, hazánkért honfitársainkért áldozatot hozni bátrak legyünk!” – fogalmazott Mischinger Ferenc, római katolikus plébános.

A plébános imáját követően sorban szólították az emlékezőket, hogy a Tábortűz Hagyományőrző Egyesület segítségével helyezzék el koszorúikat Damjanich János szobránál. Az emlékezés virágaival a városvezetők, politikai pártok, egyesületek, civil szervezetek és intézmények képviselői tisztelegtek a tizenhárom aradi vértanú, Damjanich János, Aulich Lajos, Knézich Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Schweidel József és Dessewffy Arisztid előtt. A megemlékezés a Szózattal és a Székely Himnusszal zárult.