
Egy egészen különleges mérföldkövet, gyémántlakodalmat ünnepeltek a Szent István úti Idősotthonban. A Halász házaspár, Rózsa és György 1966. november 12-én mondták ki a boldogító igent, és egymás iránti tiszteletük, szeretetük, valamint hűségük azóta is töretlen. Az esemény fénypontjaként Szőke Gábor római katolikus plébános újra megáldotta a házaspárt.
„Add, hogy továbbra is ebben a hűséges, kitartó szeretetben tudjanak példát adni a házasság felbontathatatlanságáról a te nevednek hálát adva” – fogalmazott Szőke Gábor, római katolikus plébános.
A házaspár története azt bizonyítja, hogy az igazán mély szövetség kiállja az idő próbáját. Bár hatvan év alatt minden kapcsolatban akadnak összetűzések, az ünnepségen az is elhangzott, hogy a hosszú házasság titka a humorban és a türelemben rejlik. Az otthon közössége közösen köszöntötte az ünnepelteket.
„A jó házasság titka nem az, hogy sosem veszekednek, hanem az, hogy hatvan év után is elfelejtik, hogy min kaptak össze öt perccel ezelőtt, és az is sokat segít, ha az évek múlásával az ember hallása kissé szelektívvé válik. A férj pontosan tudja, mikor kell bólogatni, a feleség pedig azt, hogy úgyis az ő szava lesz az utolsó” – mondta Medve Emese.
A hagyományos lakodalmi hangulatról vőfélyként Subert Vilmos pásztor- és népdalénekes gondoskodott. Az esemény ünnepélyességét zenei produkciók tették teljessé. Kocsik Csaba szintetizátorjátékával emelte az alkalom fényét, míg a kissikátori hagyományőrzők képviseletében Medve György citerán játszott a jubiláló pár és a vendégek tiszteletére. Igazán jó hangulat kerekedett a program végére, szinte mindenki táncra perdült a különleges alkalomból és természetesen a menyasszonytánc sem maradt el.








