Hálaadó családi napot tartottak az Ózd-Sajóvárkonyi Református Egyházközség hívei

Az udvarban már rotyogott a bográcsgulyás, közben lassan megtelt a templom is a hívekkel. Negyedik alkalommal rendezték meg a hálaadó családi napot az Ózd–Sajóvárkonyi Református Egyházközségben.

„Október hónapja az idősek hónapja, mindig megemlékezünk a fiatalokról, a gyermekekről, az édesanyákról, a családról, és a család egységében az idősebb generáció is nagyon fontos szerepet tölt be és úgy gondoltuk, hogy a gyülekezetünkben ők oszlopos tagok egyik részről, másrészről ők azok, akik a hitbeli dolgokat, mind a hagyományainkat ők azok, akik erősítik és átadják őket a fiatalok számára. Úgyhogy a családot ünnepeljük és benne a nagyszülőket és az idősebb generációt” – mondta Veres-Bartha Beáta, lelkipásztor.

A program minden évben vendégszolgálattal egészül ki. Ezúttal Bundzik Attila lelkipásztor hirdette Isten igéjét. Ő korábban hosszú éveken át vezette a gyülekezetet, Veres-Bartha Beáta pedig két éven keresztül tanult mellette. Bundzik Attila 2017-ben köszönt el végleg a helyiektől.

„Öröm és hálaadás tölti meg a szívemet. Öröm azért, mert sok szép emlék köt Ózd városához, az Ózd-Sajóvárkonyi gyülekezethez, Táblához, az akkor itt élt és ma is itt élő emberekhez. Nagy öröm volt látni egymást, találkozni egymással itt a templom kapujában, és nagy örömmel várjuk az istentisztelet alkalmát, ahol nemcsak egymás iránt érzett szeretetünket, örömünket fejezhetjük ki, hanem Istennek is hálát adhatunk azért, amiért megőrzött, megtartott bennünket-e találkozásnak alkalmára” – fogalmazott Bundzik Attila, lelkipásztor.

Az ünnepi istentiszteleten az Ózdi Apáczai Csere János Általános Iskola hittanosai is közreműködtek. A délelőtti program után szeretetvendégséggel folytatódott a nap, ami jól mutatja, milyen összetartó közösség működik itt.

„Jó kis közösség van, közel van, jó a társaság, mindig szoktak lenni ilyen kisebb rendezvények, meg szoktuk ünnepelni a nőnapot, az adventot, gyertyát gyújtunk, meg van ilyen szeretetvendégség általában, egy félévben kétszer vagy háromszor is, attól függ, hogy hogy jönnek össze az ünnepek, úgyhogy jó kis közösség van, együtt vagyunk” – nyilatkozta Demesné Szabó Erzsébet.

A közös ebéd után kötetlen beszélgetéssel telt a délután. A hívek addig maradtak, amíg jól érezték magukat, hiszen ez a nap a közösségről és a háláról szólt.