
A történet középpontjában hét jó barát áll, akik egy közös vacsorára gyűlnek össze. Egy ártalmatlannak tűnő, de veszélyes játékot találnak ki, mindenki kiteszi a mobiltelefonját az asztalra, és bármilyen hívás, sms, kép vagy értesítés érkezik, azt mindannyiuk előtt közösen kell meghallgatniuk, vagy elolvasniuk.
„Hogyha valaki ismeri az alapművet, akkor ő is tudja, hogy tele van fordulatokkal, de ezt most itt nem árulnám el, mert van egy-kettő, ami kulcsmomentum a színdarabban is. Azonban Márton András rendezővel nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy tényleg ne csak a humoré legyen a főszerep, hanem valamit haza is vihessenek a nézőink” – mondta Czető Roland, színművész.
Az előadás digitális világunk, a párkapcsolatok és a barátságok görbe tükre, teljes mértékben mai történet, amely egy rendkívül aktuális problémára világít rá, a legmélyebb titkaink már mind a zsebünkben, a telefonunkban lapulnak.
„Ebből az a tanulság, hogy ne nézzünk bele senkinek a mobiltelefonjába! Én sem szeretném, ha az én mobilomba belenéznének, ugyan nincsenek titkaim, becsületesen élem az életemet, tehát nem csinálok olyan dolgot, amiért szégyellni kellene magam. Nincs benne olyan, hogyha megtudná a párom vagy a lányom, a családom, akkor nekem szégyenkezni kellene, de ettől függetlenül van egy magánszféra, ami az enyém. Az embernek legyenek titkai!” – hangsúlyozta Nyertes Zsuzsa, színművész.
A két felvonásos vígjátékban a kezdeti nevetések, poénok lassan feszültséggé alakulnak. Ahogy a kijelzők felvillannak, évtizedes titkok, elhallgatások, hazugságok bukkannak a felszínre, és a játékos kihívás hirtelen és kíméletlen őszinteség és párkapcsolati drámák terepévé válik. A nézők egyszerre nevethettek a kínos és abszurd helyzeteken, miközben bizonyára feltették maguknak a kérdést: Én ki merném tenni a telefonomat az asztalra?








