A Magyar Véradók Napját ünnepelték a Civil Házban

A Civil Ház nagytermében gyülekeztek mindazok akik a Magyar Véradók Napjára érkeztek. Az Országos Vérellátó Szolgálat és a Magyar Vöröskereszt ekkor mond köszönetet mindazoknak, akik rendszeresen vért adnak, ezzel segítve a betegek gyógyulását és az életek megmentését. Az ünnepélyes eseményt Marosréti-Zsuponyó Anett alpolgármester nyitotta meg.

„A véradás olyan cselekedet, amelynek értékét nehéz szavakkal kifejezni, hiszen a legdrágább ajándékot adják, az élet lehetőségét. Egy-egy vérvétel percek kérdése csupán, mégis valakinek a gyógyulásáról, vagy éppen a túléléséről dönthet. A mai ünnepség arról szól, hogy megköszönjük ezt az önzetlenséget, ezt a felelősség vállalást, mert véradóként nem ismernek határokat, csak embereket, akik segítségre szorulnak” – mondta Marosréti-Zsuponyó Anett, alpolgármester.

Nemcsak a véradók, hanem a véradásokat szervező önkéntesek munkáját is elismerik ezen a napon. A jeles alkalomnak komoly hagyománya van, pontosan 70 évvel ezelőtt, 1954. november 27-én adtak át először kitüntetéseket a többszörös véradóknak és a szervezőknek.

„Most ugyan a hála és a köszönet napja van, de készültünk ajándékokkal, oklevelekkel, de a véradásnak mindig van egy beteg oldala is, akiknek önök segítenek. Nem olyan messze innen, egy gyermek onkológiai osztályon akár, ahol olyan kisgyerekek fekszenek, akiknek hetente két-három egység vérre van szükség akár hónapokon keresztül, ők biztos vagyok benne, hogy ismerik önöket és én az ő nevükben is hálás szívvel köszönöm azt, hogy kitartanak a véradás mellett” – hangsúlyozta Grubert Roland, a Magyar Vöröskereszt B-A-Z Vármegyei Szervezetének igazgatója.

Az esemény résztvevői között olyanok is voltak, akik hosszú évek óta rendszeresen segítenek.

„Nem nagyon szoktam vezetgetni, de így megtudtam a mai véradás alkalmával is, meg már a levélben is, hogy 30 fölött járok a véradásban, úgyhogy fontosnak tartom, ha tudunk és egészségesek vagyunk, akkor próbáljunk segíteni másokon. És amíg meg tudom ezt tenni, addig is lesz időm rá, akkor ezt meg fogom oldani, és próbálok én is támogatni másokat legalább ezzel” – nyilatkozta Vanczák Attila.

„Szerintem azért fontos, mert sose tudja az ember, hogy végül is neki is mikor van szüksége vérre, szerintem ezért is fontos, meg az embernek az érzése is jobb ettől szerintem, hogy vért ad egy másik embertársának” – fogalmazott Bujkó Péter.

Van, aki nemcsak mások, hanem saját maga egészsége miatt is szívesen segít.

„25-szörös véradó vagyok, amin én magam is meglepődtem. Nem számolom, hogy hányszor adok vért. Van, amikor egy olyan jelleggel döntöm el, hogy most érzem, hogy szükséges, hogy vért is adjak. Egyébként azért adunk vért, nemcsak azért, mert az ember szeret adni, hanem meggyőződésem, hogy aki vért ad, az a saját szervezetének is jót tesz azzal, hogy felfrissíti a saját vérállományát ezzel, hogy majd újratermelődnek a kis vörösvérsejtek” – tette hozzá dr. Kozup Sándor.

A rendezvénnyel tisztelegnek azok előtt, akik már legalább huszonötször nyújtották segítő karjukat. Okleveleket, ajándékcsomagokat adtak át az életmentő önkénteseknek. Végül egy állófogadással és egy kötetlen beszélgetéssel zárták az estét.