Az Ózdi Képzőművészeti Egyesület tagjai, Putnok nevezetességeit festik a vászonra
Kultúra
2022. aug. 5.

Az Ózdi Képzőművészeti Egyesület tagjai, Putnok nevezetességeit festik a vászonra

Az Ózdi Képzőművészeti Egyesület tagjai Putnok nevezetességeit festik vászonra. Az egy hétig tartó kurzuson meglátogatták a pincesort, de megismerkedtek a szakállas farkas legendájával is.

„Nekem van egy, sajnos még nem elhíresült mondásom, hogy a képet először a szívben kell megfesteni, a többi csak technika kérdése” - ezekkel a szavakkal üdvözölte az Ózdi Képzőművészeti Egyesület elnöke annak a festőtábornak a résztvevőit, melyet Putnokon szerveztek meg a Rendezvények Házában. Húsz éve működik az egyesület, a tagok nagy része autodidakta módon tanulta meg a festészet alapjait, de természetesen festő iskolában is gyarapították tudásukat. Számos technikát kipróbáltak már, de az új kihívásokra is fogékonyak.

„Különböző technikákat használunk, akvarellt már nem nagyon, de nagyon sok akvarellista van közöttünk, és el is járnak tanulnia az akvarell festést, ami nagyon izgalmas, hiszen egy vizes felületre dolgoznak, és ott szabadon áramlik a víz és színek. Ebből következik az akril festés és az olaj, legtöbben akrillal és olajjal festünk” - mondta Turiné Orosz Margit, az Ózdi Képzőművészeti Egyesület elnöke.

Putnok több területére ellátogattak, hogy megfelelő helyszínt és témát találjanak legújabb alkotásuk megfestéséhez. Voltak a Sajó partján, az Urak völgyében, a pincesoron, de kilátogattak a Szörnyű-völgyi halastóhoz is.

Putnok legmagasabb pontját is célba vették, így a Mátyás király kilátó is vászonra került. Wéber Zsóka már hosszú idő óta az egyesület tagja. Azt mondja, az egyéni alkotáson kívül nagyon fontos, hogy a közösség csapatként is tudjon működni.

„Ez egy ragyogó hagyomány, amit a festőtársaimmal együtt már igen rég óta művelünk. Közösségformáló, közösség összekovácsoló, de fontos az egymás munkájára való rálátás is” - fogalmazott Wéber Zsóka, képzőművész.

A táborban közel húsz festő vett részt, akik már évek óta jól összeszokott művészi közösséget alkotnak. Munka közben elvonulnak és kikapcsolnak, ilyenkor átadják magukat a látványnak, amit vászonra visznek. A művészek az elkészített festmények egy részét felajánlják a városnak.