Ózd
Tisztelgés a Don-kanyari áttörés évfordulóján
A világháborúk hőseire emlékeztek Szentsimonban a Don-kanyari áttörés évfordulóján. A szent liturgiát követően a megjelentek a templom kertjében tisztelegtek az elesettek emléke előtt.
1943. január 12-én indította meg támadását a szovjet vörös hadsereg a Don-kanyarban, amelynek következtében a második magyar hadsereg mintegy százezer katonája vesztette életét. Szentsimonban már hagyománnyá vált, hogy az évfordulón, január tizenkettedikén, ünnepséggel tisztelegnek a hősök emléke előtt. A program első része most is a helyi templomban zajlott. Az ünnepi szent liturgiát Szőke Gábor római katolikus plébános és Talián Zoltán diakónus celebrálta.
„Krisztus a mi békénk és kiengesztelődésünk. Ezért kérünk Urunk, ne vétkeinket nézzed, hanem egyházunk hitét. Szándékod szerint őrizd meg békében és teljes egységét add meg, ki élsz és szeretsz. Mindörökkön örökké. Ámen. Az Úr békéje legyen veletek mindenkor” - fogalmazott Szőke Gábor, római katolikus plébános.
A szertartást követően a résztvevők a templom kertjében gyűltek össze, ahol az emlékműsort a Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület huszárjainak bevonulása kezdte meg. Az ünnepi köszöntők sorát Janiczak Dávid polgármester nyitotta meg.
„Ma a harangszó értük is szól. Azokért, akik egyenruhába bújtak, fegyvert fogtak, teljesítették kötelességüket. Sohasem látott tájakon, sohasem látott csillagok alatt, kimondhatatlan nevű települések határaiban. Csontig hatoló hidegben, halálosan fáradtan, olykor fegyvertelenül néztek szembe a halállal. És ha a hétköznapok gondjai ránk telepednek néha-néha, idézzük az emlékezetünkbe, hogy mi válthatjuk valóra mindazt, amiről ők álmodtak” - hangsúlyozta Janiczak Dávid, polgármester.
A köszöntő után kulturális műsor következett. A szentsimoni gyerekek egy szívhez szóló előadással készültek, a fronton harcoló katonák életéből játszottak el egy részletet. Kellóné Mezőtúri Márta, a terület képviselője rendkívül meghatódott a fiatalok műsora láttán. Könnyeivel küszködve tartotta meg beszédét, amelyben kitért arra, hogy senki sem hősként indult el a háborúba.
„Tisztelet a hősöknek. Én azt hiszem, hogy ők nem akartak hősök lenni. Senki nem akar hős lenni. És én sem akarom, hogy a gyerekeim, vagy az unokáim hősök legyenek. Elmentek, mert ezt rendelte a haza. Sajnos a történelem folyamán mindig a hatalomért folyt a harc. Hol ezért, hol azért. És mindig a férfiak voltak azok, akik elhaltak, akik hősök voltak. A nők pedig szenvedtek otthon fájdalmukban, a gyerekekkel együtt” - mondta Kellóné Mezőtúri Márta, területi képviselő.
A megemlékezés végén a Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület tagjainak közreműködésével helyezték el a koszorúkat a világháborús hősök tiszteletére állított emlékmű talapzatánál. Az ünnepség díszlövéssel zárult.
