Mára már elmondható, hogy a húsvéti népszokások feledőben vannak, de talán van remény az ünnep hagyományainak ápolására és továbbadására, hiszen egyes vidékeken az utóbbi időben újra visszahozták a tradíció gyökereit.
Hagyományőrző húsvétot manapság így is csak kevesen tartanak, az ünnep szelleme leginkább a pénz körül forog. Azonban a húsvét hajdanán ennél sokkal nagyobb értéket hordozott, melyek közül számos népszokás, mára már teljesen elkopott. Hajdanán a fiatal fiúk azért jártak házról-házra, hogy elnyerjék a kiszemelt lány szerelmét. Húsvétkor a legkedvesebb ajándék a tojás – ami egyben az ünnep jelképe is. Lehet festett, gravírozott, horgolt, ragasztott, de készülhet csipkéből vagy más anyagokból is.
Aztán itt van a locsolás eszköze és módja. Amíg korábban előkerült a vödör és a jéghideg víz, most már kifinomultabb eszközök, a kölni vagy a parfüm - abból is legjobb kerül a gyengébb nem hajára, vagy ruhájára. Fontos volt a lányoknak, hogy a legcsinosabban öltözzenek fel, a hajukat a legjobb formába hozzák és már napokkal húsvét hétfő előtt sütöttek-főztek, hogy legyen mivel megkínálni a locsolókat. A fiúk és férfiak szintén azzal tisztelték meg a hervadni készülő virágszálakat, hogy magukra öltötték legszebb öltözéküket. Így indultak útnak kicsik és nagyok egyaránt, és így látogatták meg az ismerős lányokat és hölgyeket.
Honnan ered a locsolás?
Ennek hagyománya a pogány időkre nyúlik vissza, mivel őseink azt hirdették, hogy a víznek tisztító és megújító ereje van. Tavaszi szertartásaikon is a nőket, tiszta vízzel tisztították meg. Majd a kereszténység ezt az ünnepet felkarolta és saját szimbolikát társított hozzá. A keresztény legendák szerint a húsvéti locsolkodás hagyománya Krisztus feltámadásához köthető. A mítosz szerint a Jézus sírját őrző katonák a megváltó feltámadását hirdető asszonyokat vízzel öntötték le, hogy elhallgattassák őket. Bár sokan a húsvéti locsolkodás hagyományát magyar sajátosságnak tartják, azonban az írásos feljegyzések alapján, valószínűleg szláv eredetű. Régen a húsvét másnapját vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek emlegették, hiszen a szokás szerint a legszebb ruhájukba öltözött fiatal hölgyeket az itatóvályúba, a tóba vagy a folyóba dobták. Ez később vödrös locsolkodásra szelídült, a lányok és asszonyok legnagyobb örömére.
Nos, nyakunkon a húsvét és bárki bárhogyan ünnepel, mégiscsak hangolódjunk a keresztény világ legnagyobb ünnepére, Jézus kereszthalálának és feltámadásának emlékére. Öltözzünk ünneplőbe, fessünk tojásokat és kínáljuk a vendégeket gasztrotudományunk legjavával.
Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Szöveg: Pálffy Csilla
Fotók: Pálffy Csilla