Ózd
Életutak, irodalmi alkotások és a Magyar Múzsa
Egy folyóiratot és három könyvet mutattak be az Ózdi Városi Könyvtárban. Katzler Hilda, Marjai László és Lengyel János jött el beszélgetésre.
Vámosiné Kovács Ilona, a Szeretet Gyermekei Ózdi Szép Szó Irodalmi Kör egyik alapító tagja saját versével köszöntötte a megjelenteket. Különleges eseményre érkeztek az emberek, ez alkalommal ugyanis három könyvvel és a Magyar Múzsa című folyóirattal ismerkedhettek meg. Katzler Hilda, szerkesztő mutatta be a lapot. Szépirodalmi művek, tanulmányok, recenziók és egy képzőművészeti rovat is megtalálható benne. Hilda először irodavezető volt a Magyar Újságírók Közösségében, majd felkérték, hogy írjon is.
„Tanár voltam még valamikor, ezelőtt az állás előtt. Főleg verseket írok azóta is és novellákat. Azt tudom javasolni mindenkinek, akár újságírás, akár novella, akár vers, bármilyen műfajban ír, az mindig legyen őszinte. Azt gondolom, hogy ez manapság nagyon fontos dolog” - mondta Katzler Hilda, költő, újságíró, a Magyar Múzsa szerkesztője.
Mellette foglalt helyet Lengyel János, aki két kötetét is elhozta. Az egyik az Egy nap Velencében, a másik pedig az Elgyönyört élet címet kapta. Előbbit jubileumi kiadásnak szánta, nemrég lett ugyanis 50 éves. Utóbbi pedig az alkotó első verses kötete.
„Számomra egy verset írni sokkal nehezebb mint egy prózát. Jobban ihletfüggő, tehát valamilyen benyomás kell. Példádul most az egyik készülő kéziratom úgy zajlik, hogy megyek Budapest utcáin és úgymond lehajolok a témákért. Persze kicsit kiszínezem, átformálom, de magára a megtörtént esetekre építem az írásaimat” - tette hozzá Lengyel János, író, újságíró, a Magyar Újságírók Közösségének elnökségi tagja.
A harmadik alkotó Marjai László, írói álnevén Magyary Hunor volt. Sarman Kalandjai című kötetét mutatta be. Ő rendőrként kezdte pályáját, majd a kilencvenes években magánnyomozónak, vagyonvédőnek állt. Korábban is írt már, de amikor bezárta vállalkozását, újra rátalált az irodalomra. Azokat a történeteket viszi papírra, amiket akkoriban tapasztalt.
„A kilencvenes évek nagyon érdekes, bizarr korszaka volt Magyarországnak, amikor lehetett a zavarosban halászni. Akkor mindenki halászott. Voltak konfliktusok. Ez olyan, mint a Dallasban a Jockey Ewing. Mindenki Jockey-nak képzelte magát, mindenki tartozott mindenkinek, mentek az üzletek és mint magánnyomozó védenem kellett az ügyfeleimnek az érdekeit” - emelte ki Marjai László, író, újságíró, a Magyar Múzsa szerkesztője.
A résztvevők nagyon élvezték a beszélgetést az alkotókkal, akik sok apró részletbe bevezették őket az életükkel és az írásaikkal kapcsolatban is.
